Helloka! Remélem tetszeni fog az első rész!
Kedves apa!
El sem tudod képzelni, mi történt velem az utolsó másfél évben! Lett egy bandám, és most megyek mindjárt egy koncertünkre, de hát kezdjük az elején.
Reggel hétkor a nagyi keltett fel. Én persze egyből kipattantam az ágyból, mivel szeptember elseje, azaz a suli kezdte van! A gólyatábor óta nem találkoztam az osztálytársaimmal. Meg úgy egyébként. Kíváncsi vagyok a többiekre, a felsőbb évfolyamosokra, meg hogy ki milyen a hétköznapokban. Egyszerűen fel voltam pörögve. Szóval hatalmas mosollyal az arcomon megálltam a szekrényem előtt. Tudtam, hogy jó első benyomást kell tennem mindenkire, ezért szépen kell kinéznem. Mivel még a nyári időjárás csöppet sem múlt el, így a következő összeállítás mellet döntöttem: egy fehér "lefestékezett" póló, egy fehér sort, egy pár fehér szegecses szandál és egy a pólóhoz színekben passzoló oldaltáska.
Berohantam a fürdőszobába, kentem magamra egy nagyon kevéske szempillaspirált és ajakápolót. A hajamat egyszerűen összekötöttem, a babahajak nagy részét pedig egy két hullámcsattal tűztem el. Még visszamentem a szobámba, és a táskámba bedobtam egy füzetet, a tolltartóm, rágót és még egyéb apróságokat. Lefele menet nyomtam egy puszit mama arcára, a konyhából pedig fölvettem a teámat.
-Elmentem suliba, délután jövök! -kiáltással kiléptem a házból, a fülhallgatóm pedig bedugtam a fülembe. Így indultam el a suliba. Kb. 10 percnyi séta után ott is voltam. A bejárat előtt a felsőbb évfolyamok banbákban beszélgettek, én meg csak besétáltam az aulába. Bekopogtam a titkárságon, ahol odaadták a belépő kártyámat és a szekrényem számát és jelszavát. Felsétáltam a második emeletig, ahol az osztályunk és a szekrényem is volt. Nagyon jó helyen, nagyjából a folyosó közepén találtam (mármint a szekrényt). Beütöttem a számkombinációt, majd beleraktam a táskámat. Jobban belegondolva egész jól nézne ki, ha mondjuk egy Starbuckos pohárból készült ceruza tartót és néhány posztert, egy tükröt valamint idézeteket raknék ki. Szóval a füzetemmel és a tolltartómmal sétáltam be az osztályba. Nem voltak még bent sokan, ezésrt még volt választásom azzal kapcsolatban, hogy hová üljek.
-Emma! Hé! Szia! Nem ülsz ide? -kérdezte Lilu. Ő az a lány, akivel gólyatáborban jó barátok lettünk. Leültem mellé. Becsengetésig beszélgettünk. A csöngő megszólalása után nagyjából 3 perccel a többiek is beestek az osztályba. Titkon nagyon nagyon reménykedtem, hogy Amy ne a mi osztályunkba kerüljön, de sajnos megláttam, az ajtóban. Hogy ki is az az Amy? Nos a neve Amylia Clark. Hosszú (festett) szőke haja és zöld szeme van. Egy igazi divatkatalógus. Ma is a teljes őszi divatkollekcióban jelent meg. Ami viszont az osztályban megtetszett, hogy Adrián és Patrik hozzánk kerültek. Ők lettek abban a három napban a legnépszerűbbek az egész évfolyamon. Mondjuk meg kell hagyni, igazán helyesek mind a ketten. De Adrián jobban. Na de nem ez a lényeg! Nem sokkal később az ofőnk is belépett a terembe.
-9.a! -kezdte köszönés nélkül.
-Önnek is, tanárnő! -válaszolta a telefonjából egy pillanatra felnéző Andris. Az egész osztályból kitört a nevetés. Kováts tanárnő megvárta, még lecsillapodunk, majd belevágott a mondandójába. A gólyatáborban már kiderült annyi, hogy ha a tanárnő elkezd beszélni, alig tudja abbahagyni. Tekintélye is van. Mondjuk lehet, hogy a kinézetének köszönheti: Vállig érő, feltupírozott lángvörös haj, kicsi gombszemek. Az arca már ráncos az öregségtől. A száján pedig cseresznye piros rúzs égett. Hm. Igazából egészen viccesen festett.
-Kezdeném az elején! Tehát, névsor olvasás. Arra kérnélek titeket, hogy röviden mondjatok magatokról valamit. Bence Adrián!
-Jelen!... Szóval... Mit mondjak? Szeretek gördeszkázni, sportolni... Asszem ennyi. -mondta lazán, a fülhallgatóját kihúzva a füléből.
-Bence! A zenelejátszót azonnal tedd el! -ordított rá Adriánra Kováts tanárnő. Ő csak szépen komótosan bedobta a táskájába.
-Bujdosó Patrik!
-Tessék?
-Gondolom megtisztelsz azzal, hogy egy pillanatra lerakod a telefonod, és mesélsz magadról. -mondta Kováts tanárnő idegesen.
-Mit?
-Hát mondjuk, hogy milyen csajt szeretnél. -mondta Karina. Ő Amynek az egyik csatlósa a három közül. Mond olyan egyformák!
-Na majd persze azzal kezdem! -nézett szemrehányóan Karira. -Jó. Szeretek hülyülni a haverokka, meg szeretek sportolni. Ennyi.
-Amylia Clark!
-Yes! Szeretek shoppingolni, szeretem a divatot és szeretem a helyes pasikat. -a mondat utolsó részénél Adriánra nézett, és rá kacsintott. Ő csak összeröhögött Patrikkal, és mivel mögöttem ült, hallottam, hogy azt súgja neki, hogy "Nagyon gáz...". Mert amúgy az.
-Dági Ádám!
-Élek még! -nos, ő a padján feküdt, és láthatóan egészen meglepte, hogy szólították.
-Mesélj már magadról! -ordított. -Miért ilyen nehéz ez? -kérdezte magától suttogva. -Jó, változtatok a feladaton! Senkinek nem kell magáról mesélnie, hanem mondjátok el a neveteket és hogy mennyi idősek vagytok. Érthető? -mi csak csöndben néztünk. -Kérdeztem valamit. Érthető? -ordította el magát még egyszer. -Akkor szépen sorban.
-Én Lőrincz Gábor vagyok, 14 éves.
-Én Fellegi Laura vagyok, 14 éves. -és így tovább az egész osztályon akinek tagjai: Bence Adrián, Bujdosó Patrik, Amylia Clark, Dági Ádám, Fellegi Laura, Havasi Emma (én), Kocsis Karina Laura, Lőrincz Gábor, Matics Dominik, Ördög Dávid, Pácsik András, Serki Krisztián. Az óra maradék részében beszélgethettünk halkan, aztán ordítozás lett a vége. Éreztem, hogy hátulról megrúgták a székem, ezért hátra fordultam.
-Szia! -mondta Adrián.
-Szia! -mondtam furcsa képet vágva.
-Van kedved délután egy mekizéshez? Majdnem mindenki ott lesz.
-Persze miért ne? -a nagy ordítozás közepette a csengő hangja felmentés ként hangzott. Mindenki ki ment az osztályból. Volt, aki a büfébe, volt a ki az árkádok alá és volt, aki a hatalmas tölgy alá igyekezett. Én Luluval a fa alatti padra ültem le. Az egész szünetet végig beszélgettük. A következő négy osztályfőnöki órán Kováts tanárnő hatalmas mennyiségű infót zúdított ránk. Haza fele menet láttam az előttem igyekező Adriánt és Patrikot, de nem akartam szólni nekik. Inkább bedugtam a fülhallgatómat a fülembe, és sétáltam haza. A srácok végig előttem mentek, majd bementek a szemközti házba. El sem tudtam képzelni. Vajon melyikük lakik velünk szemben?
*Ugrás a délutánhoz:*
Nagyjából háromnegyed négykor kopogtak az ajtónkon.
-Nyitom! -kiáltottam hangosan, hogy mindenki hallja. -Szia Lilu, gyere be!
-Kösz. -barátnőm egyszerűen remekül festett. Egy fehér shortot és egy fehér indet egy királykék lenge pulóverrel és egy csakugyan királykék szandállal. Ez az összeállítás remekül illett szőkés vöröses halyához, és barna szemeihez. -Válasszuk ki a te ruhádat is! -lépett be mosolyogva. Egy nagy tál csokissütivel mentünk föl a szobámba.
-Azta! Ez a te szobád? -állt meg az ajtómban csodálkozva. A szobám egyébként így nézett ki:
Végül ez az összeállítás mellett döntöttünk: (nézd meg a képet)
Amúgy nagyon jól állt. :)
-Sziasztok! Elmentem a mekibe! -kiáltással kiléptem a házból. Abban a pillanatban Adrián és Patrik is megjelentek a szemközti ajtóban.
-Melyikük lakik itt? -kérdezte Lilu suttogva.
-Nem tudom. -válaszoltam és is suttogva.
-Sziasztok! -bátorodott fel barátnőm.
-Hello! -köszöntek a srácok is majdnem egyszerre. Adrián óvatosan végigmért egy szemtelenül gyönyörű mosollyal az arcán. Szépen elindultunk Lilu és Patrik elmélyülten beszélgettek, mi meg Adriánnal csak némán sétáltunk egymás mellet.
-Gyönyörű vagy. -mondta halkan.
-Kösz. -válaszoltam, és éreztem, hogy pirosodik az arcom. Az út többi része azzal telt, hogy hallgattuk Lilu és Patrik beszélgetését. Néha még mosolyogtunk is rajta. A mekiben nem történt semmi komoly, csak annyi, hogy rendeltünk, majd a világ leghangosabb társasága ként leültünk egy nagy asztalhoz. Én persze pont Adriánnal szembe. Mindenki ott volt kivéve a sétáló divatkatalógusokat. Sztorizgattunk, és rengeteget nevettünk. A vacsora végén Adrián haza kísért, és kaptam egy puszit tőle köszönés képen.♥
-Emma! Hé! Szia! Nem ülsz ide? -kérdezte Lilu. Ő az a lány, akivel gólyatáborban jó barátok lettünk. Leültem mellé. Becsengetésig beszélgettünk. A csöngő megszólalása után nagyjából 3 perccel a többiek is beestek az osztályba. Titkon nagyon nagyon reménykedtem, hogy Amy ne a mi osztályunkba kerüljön, de sajnos megláttam, az ajtóban. Hogy ki is az az Amy? Nos a neve Amylia Clark. Hosszú (festett) szőke haja és zöld szeme van. Egy igazi divatkatalógus. Ma is a teljes őszi divatkollekcióban jelent meg. Ami viszont az osztályban megtetszett, hogy Adrián és Patrik hozzánk kerültek. Ők lettek abban a három napban a legnépszerűbbek az egész évfolyamon. Mondjuk meg kell hagyni, igazán helyesek mind a ketten. De Adrián jobban. Na de nem ez a lényeg! Nem sokkal később az ofőnk is belépett a terembe.
-9.a! -kezdte köszönés nélkül.
-Önnek is, tanárnő! -válaszolta a telefonjából egy pillanatra felnéző Andris. Az egész osztályból kitört a nevetés. Kováts tanárnő megvárta, még lecsillapodunk, majd belevágott a mondandójába. A gólyatáborban már kiderült annyi, hogy ha a tanárnő elkezd beszélni, alig tudja abbahagyni. Tekintélye is van. Mondjuk lehet, hogy a kinézetének köszönheti: Vállig érő, feltupírozott lángvörös haj, kicsi gombszemek. Az arca már ráncos az öregségtől. A száján pedig cseresznye piros rúzs égett. Hm. Igazából egészen viccesen festett.
-Kezdeném az elején! Tehát, névsor olvasás. Arra kérnélek titeket, hogy röviden mondjatok magatokról valamit. Bence Adrián!
-Jelen!... Szóval... Mit mondjak? Szeretek gördeszkázni, sportolni... Asszem ennyi. -mondta lazán, a fülhallgatóját kihúzva a füléből.
-Bence! A zenelejátszót azonnal tedd el! -ordított rá Adriánra Kováts tanárnő. Ő csak szépen komótosan bedobta a táskájába.
-Bujdosó Patrik!
-Tessék?
-Gondolom megtisztelsz azzal, hogy egy pillanatra lerakod a telefonod, és mesélsz magadról. -mondta Kováts tanárnő idegesen.
-Mit?
-Hát mondjuk, hogy milyen csajt szeretnél. -mondta Karina. Ő Amynek az egyik csatlósa a három közül. Mond olyan egyformák!
-Na majd persze azzal kezdem! -nézett szemrehányóan Karira. -Jó. Szeretek hülyülni a haverokka, meg szeretek sportolni. Ennyi.
-Amylia Clark!
-Yes! Szeretek shoppingolni, szeretem a divatot és szeretem a helyes pasikat. -a mondat utolsó részénél Adriánra nézett, és rá kacsintott. Ő csak összeröhögött Patrikkal, és mivel mögöttem ült, hallottam, hogy azt súgja neki, hogy "Nagyon gáz...". Mert amúgy az.
-Dági Ádám!
-Élek még! -nos, ő a padján feküdt, és láthatóan egészen meglepte, hogy szólították.
-Mesélj már magadról! -ordított. -Miért ilyen nehéz ez? -kérdezte magától suttogva. -Jó, változtatok a feladaton! Senkinek nem kell magáról mesélnie, hanem mondjátok el a neveteket és hogy mennyi idősek vagytok. Érthető? -mi csak csöndben néztünk. -Kérdeztem valamit. Érthető? -ordította el magát még egyszer. -Akkor szépen sorban.
-Én Lőrincz Gábor vagyok, 14 éves.
-Én Fellegi Laura vagyok, 14 éves. -és így tovább az egész osztályon akinek tagjai: Bence Adrián, Bujdosó Patrik, Amylia Clark, Dági Ádám, Fellegi Laura, Havasi Emma (én), Kocsis Karina Laura, Lőrincz Gábor, Matics Dominik, Ördög Dávid, Pácsik András, Serki Krisztián. Az óra maradék részében beszélgethettünk halkan, aztán ordítozás lett a vége. Éreztem, hogy hátulról megrúgták a székem, ezért hátra fordultam.
-Szia! -mondta Adrián.
-Szia! -mondtam furcsa képet vágva.
-Van kedved délután egy mekizéshez? Majdnem mindenki ott lesz.
-Persze miért ne? -a nagy ordítozás közepette a csengő hangja felmentés ként hangzott. Mindenki ki ment az osztályból. Volt, aki a büfébe, volt a ki az árkádok alá és volt, aki a hatalmas tölgy alá igyekezett. Én Luluval a fa alatti padra ültem le. Az egész szünetet végig beszélgettük. A következő négy osztályfőnöki órán Kováts tanárnő hatalmas mennyiségű infót zúdított ránk. Haza fele menet láttam az előttem igyekező Adriánt és Patrikot, de nem akartam szólni nekik. Inkább bedugtam a fülhallgatómat a fülembe, és sétáltam haza. A srácok végig előttem mentek, majd bementek a szemközti házba. El sem tudtam képzelni. Vajon melyikük lakik velünk szemben?
*Ugrás a délutánhoz:*
Nagyjából háromnegyed négykor kopogtak az ajtónkon.
-Nyitom! -kiáltottam hangosan, hogy mindenki hallja. -Szia Lilu, gyere be!
-Kösz. -barátnőm egyszerűen remekül festett. Egy fehér shortot és egy fehér indet egy királykék lenge pulóverrel és egy csakugyan királykék szandállal. Ez az összeállítás remekül illett szőkés vöröses halyához, és barna szemeihez. -Válasszuk ki a te ruhádat is! -lépett be mosolyogva. Egy nagy tál csokissütivel mentünk föl a szobámba.
-Azta! Ez a te szobád? -állt meg az ajtómban csodálkozva. A szobám egyébként így nézett ki:
-Miért? Mi olyan nagy dolog benne? -huppantam le az ágyamra.
-Semmi... Csak... Nem így képzeltem el...
-Jó mindegy. Nagyjából 10 perc múlva indulnunk kell, szóval nem ártana nekem is nézni valami göncöt. -mondtam mosolyogva.
-Rendben. -álltunk meg a szekrényem előtt.
Végül ez az összeállítás mellett döntöttünk: (nézd meg a képet)-Sziasztok! Elmentem a mekibe! -kiáltással kiléptem a házból. Abban a pillanatban Adrián és Patrik is megjelentek a szemközti ajtóban.
-Melyikük lakik itt? -kérdezte Lilu suttogva.
-Nem tudom. -válaszoltam és is suttogva.
-Sziasztok! -bátorodott fel barátnőm.
-Hello! -köszöntek a srácok is majdnem egyszerre. Adrián óvatosan végigmért egy szemtelenül gyönyörű mosollyal az arcán. Szépen elindultunk Lilu és Patrik elmélyülten beszélgettek, mi meg Adriánnal csak némán sétáltunk egymás mellet.
-Gyönyörű vagy. -mondta halkan.
-Kösz. -válaszoltam, és éreztem, hogy pirosodik az arcom. Az út többi része azzal telt, hogy hallgattuk Lilu és Patrik beszélgetését. Néha még mosolyogtunk is rajta. A mekiben nem történt semmi komoly, csak annyi, hogy rendeltünk, majd a világ leghangosabb társasága ként leültünk egy nagy asztalhoz. Én persze pont Adriánnal szembe. Mindenki ott volt kivéve a sétáló divatkatalógusokat. Sztorizgattunk, és rengeteget nevettünk. A vacsora végén Adrián haza kísért, és kaptam egy puszit tőle köszönés képen.♥
