-Imádom ezt a számot!! -lépett be Lilu az ajtómon ebben a szerelésben. -amúgy a fiúk kint várnak, nem ártana sietned. -mondta mosolyogva.
-Milyen fiúk? -kérdeztem a szekrényemben matatva.
-Hát a fiúk.... Tudod... Adrián és Patrik.... -mondta megpördülve a gyönyörű ruhakölteményében. A szívem kihagyott egy ritmust, majd mikor leesett, hevesen kezdett verni. -Szerinted a zsiráfoknak van tőgye? -auuu.. Ez fájt!!!
-Lilu. A zsiráfoknak nincsen tőgye, a tehénnek a kecskének, ezeknek van. -válaszoltam fáradtan, majd végre sikerült egy elfogadható összeállítást kreálnom. Feldobtam egy halvány sminket, a hajamat pedig egyszerű lócopfba kötöttem. Gyorsan fogat mostam, majd elindultunk le. Fölvettem a reggelim, nyomtam egy puszit Mama arcára, és már kinn is voltunk az udvaron. A fiúk a kapu előtt lázasan beszélgettek. Mosolyogva odaléptünk, mire ők elhallgattak.
-Na. Mi ez a nagy titkolózás? -kérdeztem még mindig mosolyogva.
-Semmi.. -vágták rá kórusban. Lilu lesandított a földre.. Áhá! Ö is benne van!
-Ookéé..... Mehetünk? -néztem körbe.
-Szerintetek a zsiráfnak van tőgye? -lépett hátra a fiúkhoz. Én egy pillanatra hátranéztem, de annyi is elég volt, hogy megállapítsam: ez nem csak nekem fájt.
-Lulu. A zsiráfnak nincsen tőgye. -nézett fáradtan Patrik barátnőmre.
-De van! Láttam egy képet, amin volt!
-Hol láttad? -kezdek el vitatkozni.
-A google -ön. A Google a barátom. Ezt te mondtad a táborban.
-Húúú! Csak mond, hogy festett barna! -nézett rám.
-Nemm nem az.. De engem ebből hagyatok ki!
-Úú te áruló! -húzták össze a szemeiket mindketten.
-Jó, ha nem segítesz, menny hátra turbékolni! -lökött arrébb Patrik. Én nagyokat pislogtam. A sétánk többi részében csak hallgattam a vitatkozásukat. A suli előtt Patrik kijelentette:
-Jól van tudod mit? Ha nem hiszel nekem a hétvégén elviszlek az állatkertbe. -mondta, de látszott rajta, hogy nem bírná. Igen ez az egy hét alatt megtanultam, hogy Lilu öt perc alatt bárkit le tud fárasztani annyira, mint most Patrikot. A bejárati ajtóra egy plakát volt kifüggesztve, amin ez állt:
ÉVNYITÓ BÁL
Szeptember 5. Péntek 17:00-22:00
Sportcsarnok
A részvétel kötelező!
Mivel ez egy bál, fodros, estélyi ruhákban jöjjenek!
Fiú-Lány párokban érkezzenek!
Fiú-Lány párokban érkezzenek!
Bál és bálkirálynő választásra a tanáriban lehet jelentkezni!
Fellép:
Az iskola kórusa
Meglepetés fellépők
Kováts Andrea
-Ezek szerint az ofő a bálfelelős. Hehe. Akkor lehet, hogy elmaradnak a föci és a biosz órák! -gondolkodott hangosan Patrik.
-Hi baby! -tenyerelt rá Amy a plakátra. Naná, hogy Adriánhoz jött- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk a bálra. Tudod. Mi ketten. Aztán meg feljöhetnél hozzánk. Hatalmas ágyunk van. -Ez most komoly?! Tényleg ARRA célzott??! Láttam a többiek arcán is, hogy nem biztos, hogy totál százas a csaj. A csatlósai csak kuncogtak egyet. Adrián hallgatott, nem voltam benne biztos, hogy elutasítja. Kezdem megijedni..
-Sajnálom de nem. -mondta nyugodtan.
-De miért nem édes? -itt összehúzta a két kezét úgy, hogy látszódjon hatalmas dekoltázsa. Szerencsére Adrián mellet állam. Óvatosan felpillantottam rá, láttam, hogy még mindig Amy szemébe néz. Hál' Istennek, a szeme nem tévedt egy kicsit lejjebb.
-Mert már van partnerem. -ez meglepett. Ahogy láttam Lilut is, és még Patrikot (!) is- Itt áll mellettem. Igaz Emma? -nézett rám könyörgő szemekkel.
-Persze! -mondtam magabiztosan.
-Gyűlöllek! -húzta össze a szemeit Amy résnyire, majd felszegett orral elviharzott, a csatlósai persze utána.
-Istenem mit vétettem, hogy ezt a nőszemélyt ide küldted ellenem? -térdelt le Adrián az ég felé fordulva. Mi csak hatalmasat nevettünk-Egyébként kösz -nézett rám.
-Ugyan semmi. -nevettem fel. Ő azzal a szemtelenül gyönyörű mosolyával nézett. Út közben még vagy húszan kérdezték meg a fiúkat, hogy elmennek e velük a bálba. Már kezdett elegem lenni, és a gyomrom is összerándult minden egyes új csoportnál. Berángattam Lilut a mosdóba.
-Mi van?! Úgy néztem volna még a szenvedésük! -nézett rám könyörgően.
-Jó igazából mindegy menny -és egy gyenge mosolyt erőltettem az arcomra. Az összes órának összes percében azon gondolkodtam, hogy akkor Adrián meghívott, vagy nem. Ezt vele nem akartam megbeszélni. Hazafelé menet átvágtam az erdőn, így lényegesen lerövidítve azt a kis utat, amit hazafelé meg kell tennem. Éppen a kertajtót akartam kinyitni, amikor meghallottam a szemközti házban lakó osztálytársam hangját.
-Emma! Várj egy percet! -mosolyogva megfordultam.
-Szia!
-Hello! -köszönt vissza- Figyelj nem tudom, hogy mi értettél és hogyan a bállal kapcsolatban, de szeretném tisztázni. -most megmondja, hogy még sincs partnerem ugye? -Hé hé mi ez a nagy ijedség? Azért ennyire nem vagyok szörnyű.. -a fenébe! Nem vagyok valami jó színész..-Na szóval.. -nézett rám azzal a mosollyal- Eljönnél velem a bálba? -kérdezte. Még gondolkoztam azon, hogy csak azért kérdezte meg, hogy a lányoknak legyen mit mondania, vagy azért mert Amynek azt mondta, vagy csak azért mert, velem szeretne menni- Na? -kezdett a mosoly lehervadni az arcáról. Még mindig gondolkoztam- Szóval nem?
-Izé... -ennyit tudtam kinyögni. Ő pedig csak csalódottan elsétált, meg suttogott valamit, majd a hajába túrt. Menny utána! Menny utána!
-Adrián! Várj!
-Miért? -fordult meg. Az arca sötét volt, és csalódott- Azt akarod, hogy jobban fájjon? -kérdezte elfojtott hangon, majd belépett a házba. Persze, hogy ezt is elcseszem! Könnyeimmel küszködve felrohantam a szobámba. Leültem a fal mellé, és hagytam, hogy az első, a második, majd könnycseppek százai árasszák el arcom. Úgy este hét felé erőt vettem magamon. Nem szerettem volna, ha holnap így kell suliba mennem, azzal a tudattal, hogy valakinek csalódást okoztam. Nem is tudtam volna elaludni, hiszen ez a valaki (most már belátom) nem csak "egy valaki" számomra. Kisírt szemekkel lassan átsétáltam a szembe házhoz. Ahogy kiléptem az utcára, a hideg őszi szél megcsapta az arcom. Kirázott a hideg, ennek ellenére nem siettem. Az ajtó előtt megállva vettem egy mély levegőt, majd csöngettem. Egy fiatal nő nyitott ajtót:
-Jó napot! Adriánt keresem. -mondtam illedelmesen.
-Az emeleten balra az első ajtó,de szerintem most nincs abban az állapotban, hogy bárkit fogadni tudjon. -nekem ennyi elég volt. A nő arrébb állt, én levettem a szandálom, majd elindultam az emeletre. Nem volt nehéz megtalálni a szobáját, hatalmas betűkkel virított rajta "Adrián". Mély levegő, majd kifúj, ismételgettem magamban. Kopogtam
-Nem megyek vacsorázni! -hallottam elfojtott hangon. Résnyire nyitottam az ajtót, majd egy kicsit nagyobbra. Benéztem.
-Szia. -köszöntem halkan. Ő az ágyán feküdt, egy amerikai foci labdát dobálgatott. Rám nézett, majd visszatért a tojás alakú labdához.
-Mit akarsz? Elsőre is értettem, nem kell még egyszer megmondanod.
-Tud én csak azt mondtam, hogy "izé". Te vagy az, aki félreértette. -háborodtam fel. Azért ezt hangnemet nem érdemlem meg.
-Mi? -ült fel- Mondhattad volna, hogy "igen, nagyon szívesen elmegyek veled", de te ehelyett csak azt mondtad, hogy "izé". Most gondold át. Te az én helyemben mit gondoltál volna? -igaza volt. Már ott állt előttem, nagyjából öt centire tőlem. Lesütöttem a szemem. Éreztem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon. -Hé. -államhoz tette mutató ujját, majd felemelte az arcom- miért sírsz? -letörölte a könnyem, de éreztem, hogy hasztalan, mert könnyek ezrei árasztották el arcom-Na gyere ide.. -ölelt át. én átkaroltam a nyakát.
-Sajnálom. -suttogtam.
-Mit?
-Hogy csalódást okoztam. Nem akartam. Igazából teljesen az ellenkezőjét szerettem volna. -eltolt magától. Mélyen a szemembe nézett, várt egy picit, majd megcsókolt. A szívem kalapált, a hasamban lévő pillangók felrebbentek. A csókunk egyre szenvedélyesebb lett, tudtam, hogy többet akar, én is azt akartam, a keze a derekamról elkalandozott a pólóm alá.
-Na, eljössz a bálba? -Eltolt magától úgy hogy mélyen a szemembe tudjon nézni.
-Persze. -mondtam mosolyogva.
-Nem akarsz itt aludni? -kérdezte AZZAL a mosollyal az arcán. -Jó jó csak vicc volt. -az órámra néztem. Te jó ég már ennyi az idő?
-Mennem kell, különben lemaradok a vacsiról! -mondtam.
-Jó menny! -adott ég egy gyors csókot- Szia!
-Szia! -köszöntem mosolyogva. Kiléptem a szobájából. Megálltam az ajtója előtt, vettem egy mély lélegzetet
-Ez az! Ez az! Ez az! -hallottam benntről.
